Némó nyomában...
2005.09.18. 11:11
 |

|
Az élet a Nagy Zátony környékén tele van veszélyekkel. Jól tudja ezt Pizsi, a
kis bohóchal, s erre próbálja megtanítani egyetlen fiát, Némót is. Ám az ifjonc
- ahogy az már lenni szokott - tele van kalandvággyal, és amikor eljön az idő,
el kell hagynia otthonát, és elindulni az iskolába. Pizsi idegesen kíséri őt, és
szorongva figyeli minden mozdulatát. Aggodalma nem is alaptalan, mert Némó,
dacolva intelmeivel, túlúszik a biztonságos határon, hogy megnézzen egy hajót,
és az apa tehetetlenül nézi végig, ahogy egy búvár hirtelen elragadja
csemetéjét. Bénult döbbenetét hamar elkeseredett tettvágy váltja fel, és fia
nyomába ered, hogy megmentse. Ahogy elhalad az iskola növendékei mellett, szó
szerint beleütközik egy Szenilla nevű nyájas kék halba, aki tüstént felajánlja
neki a segítségét. Az egyetlen probléma vele, hogy súlyos memóriazavarban
szenved: amint megtörténik valami, nyomban el is felejti. Pizsi elfogadja
támogatását, és a furcsa páros nekivág az óceánnak a „lehetetlen
küldetésére”. Eközben Némó is megérkezett új „otthonába”: egy sydney-i
fogorvos rendelőjében álló akváriumba, ahol csuda figurákkal ismerkedik meg. Az
akváriumban Búb, az erős ostoroshal a főnök. Ő szintén az óceánról jött, és
titokban arról álmodozik, hogy egy napon visszatérhet oda. Az új jövevény
megjelenése ismét felkelti benne a vágyat a menekülésre. Pizsi és Szenilla
hamar veszélyes vizeken találják magukat: először három cápa bukkan fel, majd
egy ördöghal, végül rengeteg medúza között kell előre evickélniük. A
Kelet-Ausztráliai Áramlatnál közeli kapcsolatba kerülnek egy hatalmas
kékbálnával, melyet egy csapat tengeri teknőc kísér, később pedig az éhes
sirályok támadásait kell elkerülniük, ahogy megközelítik Sydney kikötőjét.
Kalandjaiknak hamarosan híre kel a halak és a madarak között, még Némó
akváriumába is eljut a hősies vállalkozás híre. Némó meglepődik és megörül,
mikor megtudja, hogy apja a keresésére indult. Búb bátorításával merész
menekülési tervet készül végrehajtani, hogy visszatérhessen apjához. De szorít
az idő, mert a fogorvos izgága unokahúga másnap magával akarja vinni Némót…
INFÓ
2004: a legjobb animációs film
Oscar-díjasa! A film sztoriját Andrew Stanton forgatókönyvíró-rendező
életének néhány eseménye ihlette. 1992-ben, a Marine World látogatása alatt
kezdett gondolkodni arról, hogyan lehetne élethűen visszaadni a tenger alatti
világot komputeranimációs eszközökkel. Ez a nagy sikerű Toy Story bemutatója
előtt három évvel történt, de Stantont már akkor megragadta a csodálatos
környezet létrehozásának lehetősége. A másik meghatározó momentum egy gyerekkori
emlék volt: a család fogorvosának rendelőjében állt egy szép akvárium, ezért
Stanton mindig nagyon várta, hogy odamenjenek, mert megcsodálhatta a benne
úszkáló halakat. Közben pedig arra gondolt, milyen furcsa hely ez az óceán lakói
számára. Vajon nem hiányzik nekik az otthonuk? És vajon elmenekülnének-e és
visszamennének-e a tengerbe, ha tehetnék? Az utolsó inspiráló esemény pedig
saját fiával kapcsolatban érte. „Mikor a fiam ötéves volt, egyszer elvittem
őt a parkba. Nagyon sokat dolgoztam, és bűntudatot éreztem, amiért olyan kevés
időt töltök vele. Ahogy sétáltunk, rájöttem, hogy mennyire hiányzik nekem.
Mégis, az egész séta alatt végig olyasmikkel szekáltam, hogy »ne fogd meg azt!«,
»ne csináld ezt!«, »le fogsz esni onnan!«. Akkor megszólalt a fejemben egy hang,
és azt mondta: »Tökéletesen elvesztegeted a fiaddal töltött időt.« Megszállottja
lettem a gondolatnak, hogy a félelem mennyire megakadályozza az embert, hogy jó
szülő legyen. Ezzel a felismeréssel helyre is került az összes történetdarabka,
és készen állt a sztori….
Nagyon izgatott a történet, melynek egy
apa a főhőse. Nem emlékszem, hogy valaha is láttam animációs filmet ebből a
szemszögből. Meg akartam írni, mert meg voltam róla győződve, hogy el tudom
mesélni a történetet. Az óceán remek metaforája az életnek. Ez a világ egyik
legijesztőbb és legérdekesebb helye, mert bármi megtörténhet benne, jó is, rossz
is. Jó volt eljátszani a témával úgy, hogy közben magam is szülő vagyok, akit az
élettől való félelmek akadályoznak a szülői adottságok kibontakoztatásában. A
főszereplőnek is úrrá kell lennie ezen, hogy jobb apa váljon belőle. Mindez az
óceán kellős közepén történik, ahol hősünknek csupa olyasmivel kell
megbirkóznia, amivel sosem akart szembenézni: ez jó lehetőséget teremtett
számunkra a szórakoztatásra, ugyanakkor azt is lehetővé tette, hogy kicsit
komolyabb témákban is elmerüljünk. Az apám adott néhány jó tanácsot a szülői
szerepről - folytatja. - Azt mondta például, határozottan el kell dönteni, hogy
szülő vagy barát leszel a gyerekeid számára. Választani kell, és ez egy életen
át tartó dilemma. A Pixarnál általában engem tartanak a csapat legcinikusabb
tagjának. Én vagyok az első, aki megmondja, ha valami túl érzelgős vagy túl
giccses. Ezzel együtt mégis azt mondanám, én vagyok a legnagyobb romantikus
balek a világon, ha igaz érzelmekről van szó. Egyszerűen imádtam az apa-fiú
történetet. Ez egy örök konfliktus.”
|