Animáció, animációs film

Az animáció (a latin „anima" - lélek szóból) a mozgóképi megjelenítés egyik technikája. Részben képzőművészeti, részben mozgóképi eszköztárral él. Tulajdonképpen trükk, amelynek során az animátor, (az animációs film készítője) ábrákat, rajzokat, különböző anyagokat (pl. homok, papír, gyurma), tárgyakat vagy bábokat „animál," kelt életre, mozgat meg. A klasszikus animációs filmben az animátorok a figurák mozgásának minden fázisát külön megrajzolják, illetve beállítják, a kamera ezeket rögzíti, s a felvett fázisképek gyors egymásutánja kelti a mozgás illúzióját. Ez az eljárás nagyon lassú, hiszen egy egész estés rajzfilm - pl. Walt Disney Hófehérke és a hét törpe című filmje - több mint egymillió képkockából áll. A rajzos animáció mellett ismerünk fény-, illetve festményanimációt, emulzióra karcolt, papírkivágásos, félplasztikus, pixillációs (élő embereket bábokként mozgató), valamint számítógépes technikával készített animációt is.
Az animációs film megszületése óta az egyik legkedveltebb filmtípus, hiszen az alkotói képzelet abszolút szabadságát adva olyan világot teremthet, melyre más filmfajták nehezen képesek. Szoros rokonságban áll a képregénnyel, sok képregényfigurát láthatunk viszont animációs filmekben.(Garfield, Dagobert, Tom és Jerry stb.) De merít a mozifilmek műfaji, történetvezetési, dramaturgiai sőt beállítási, plánozási sémáiból is.
Az animációs film úttörője az angol származású amerikai karikaturista, Stuart Blackton, akinek 1906-ban készült el e filmtípus premierjének számító Kísértet a szállodában c. horrorelemekben gazdag animációja, melyben egy láthatatlan kéz mozgatja a térben a tárgyakat. Emile Cohl is úttörőnek számít, aki bábfilmek (pl. A kis Faustocska, 1910) és mozgó tárgyakkal készült filmek mellett (pl. Hajsza a török után, 1907) a néhány vonallal megrajzolt trükkfilmjeivel ért el nagy sikereket (pl. Egy bábu lidérces álma, 1908). Az animációs film klasszikusa, az amerikai Walt Disney 1927-ben alapítja önálló produkciós vállalatát, s a harmincas évek végétől egész estés filmeket is gyárt. (Hófehérke, Bambi, Hamupipőke)
A harmincas évektől a magyar animációs film is jelentős. Bortnyik Sándor reklámművészeti iskolája, Macskássy Gyula, Kassowitz Félix munkássága nemzetközi mércével is elsőrangú. S olyan világhírű animátorok kezdik pályájukat Magyarországon, mint John Halas (Halász János), a londoni Halas and Batchelor nevű világhírű rajzfilmstúdió alapítója, vagy a többszörös Oscar-díjas Pál György, a holland animációs film megalapozója. A hetvenes, nyolcvanas évek jelentős magyar animátorai - Dargay Attila (Szaffi), Nepp József (Gusztáv, Mézga, dr. Bubó, Hófehér), Reisenbüchler Sándor, Jankovics Marcell (Sziszifusz, János vitéz, Az ember tragédiája,), Cakó Ferenc,(Füst ) az Oscar-díjas Rófusz Ferenc (A légy ) valamennyien a Pannónia Filmstúdió alkotói voltak, melyet a nyolcvanas években - a Walt Disney, a Hanna-Barbera, a Szojuzmultfilm és a japán Toeil mellett - a világ öt legjelentősebb rajzfilmműhelye között tartottak számon.