2005-02-24 11:42

Robotok

A hatalmas Robot Cityt, Rodney álmai megvalósulásának színhelyét az alkotók sok rétegű, vertikálisan épített metropoliszként képzelték el, melynek legalsó szintjein a robottársadalom alja, legtetején pedig a krémje található. A legalsó szint középkori állapotokban rekedt kerületében található Madamme Szimering rettegett Chop Shopja. Nehéz gerendák, massziv tartószerkezetek meredeznek mindenütt, baljós és makacs szürkeség ül ezen a környéken.
Egy szinttel feljebb haladva rozsdiék otthonába érkezünk, ahol az egyszeri robot küzd mindennapi betevőjéért. Ez a városrész talán a legotthonosabb valamennyi közül: színes, forgalmas és életszagot áraszt.
Ezt követően keresztülhaladunk a robotközéposztály városrészén, majd elérkezünk a Robotváros felső tízezrének világába. Talán mondanunk sem kell: errefelé minden makulátlan tisztán, hűvösen és elegánsan csillog.
„Robotváros szociális szempontból épp úgy épül fel, mint bármelyik nagyváros - mondja Steve Martino művészeti vezető. - Ami pedig a külsőt illeti, szintén kölcsönöztünk egy-pár kelléket a mi városainktól, mint például az Art Decót, néhány 50-es évekbeli gépkocsi dizájnját stb.”
A Robotokban mindennapi használati tárgyaink kerülnek vadonatúj megvilágításba. Így például - hogy a világításnál maradjunk - szemtanúi lehetünk, amint az utcai lámpaoszlop, miután letelt a műszak, vagyis végzett az aznapi világítással, fogja az uzsonnásdobozát, és hazaballag, vagy amint a tűzcsap figyelmezteti az arra járó kutyát, hogy végezze el kötelességét...
„Kiragadtunk néhány szokványos szerkezetet mindennapi környezetünkből, és életet leheltünk beléjük - mondja Joyce. - Máskor olyan tárgyakat csempésztünk a filmbe, amelyekhez valószínűsíthetően nézők sokaságának kötődik valamilyen emléke, így például szerepeltetünk néhány régi játékot, amely, mondhatni, eleve át van lelkesítve emlékeink által.”